Kutyáink bírálatát a nagy szaktudással és alapossággal kell végezni. Amellett, hogy a bírálatok végzéséhez bizonyos fokú adottság is szükséges, kitűnő érzék és "szem" is kell, valamint szorgalmas és hosszas gyakorlás útján szerzett "szakmai" tudás, az általános küllemtan, a fajtajelleg valamint a fajtastandard részletes és alapos ismerete. Bírálat alkalmával tulajdonképpen a felvezetett kutyát összehasonlítjuk a fajta-standarddal, mennyire közelíti azt meg, vagy mennyire tér el attól.

A bíró

A jó bíróval szemben, a következő követelményeket támasztjuk:

• Alaposan ismernie kell az általa bírált fajtát.
• Éles megfigyelőképességűnek kell lennie. A megfigyelés legyen teljes és pontos. Ne váljon a bírálat hibakereső jellegűvé.
• Legyen jó ítélőképessége (objektív összehasonlítás, alapos mérlegelés, logikus és igazságos következtetés). Az egyes tulajdonságok értékelése során tudja mérlegelni, hogy ezek mennyire jók vagy rosszak, és viszonylagos jelentőségük mekkora.
• A jó bírót a becsületesség jellemzi.
• A jó bíró szakszerűen megindokolja álláspontját. Ez utóbbi ugyan nem kötelező, de nevelő és oktató hatása van.

A helyes bírálat módszerei

Törekednünk kell, hogy az egyed minden testtájékát kellően megszemléljük álló helyzetben éppúgy, mint mozgás közben. A testalakulást három irányból bíráljuk: elölről, oldalról és hátulról.

Elölről ítéljük meg a fejet és tájékait, általában a szemeket, a tekintetet, az orrhát és a homlok szélességét, a fogazatot, a fül tűzését tartását, a mellkas dongásságát a frontot, és az elülső végtagokat.

Oldalról bírálják magát a típust, a testrészek arányosságát, a fej és a törzs körvonalait, az alkotórészek harmóniáját, a fej hosszúságát, a gerincvonal futását.

Hátulról és felülről vizsgáljuk a kondíciót a hát, a far és az ágyék szélességét teltségét, a váll és a bordázat ívét, a hátulsó végtagok elhelyezkedését és alakját, valamint mozgás közbeni munkájukat, vonalvezetésüket, funkcionális stabilitásukat.

A kutya összbenyomása az a bírálóban kialakult kép, melyet a testrészek egymással kialakított viszonya határoz meg. Ha a testrészek harmonizálnak, az egyed harmonikus felépítésű, egységes.

Az arányosságon értjük tulajdonképpen az összbenyomás képét, amely érzékszerveinken keresztül bennünk kialakul. Itt vizsgáljuk, hogy a fajtának, a kornak, a típusnak, az ivarnak és a hasznosításnak megfelelően arányában állnak-e az egyes testtájak egymással. Az összbenyomás kialakulására jelentős hatással van a színek harmóniája.

Pigmentáció

A pigmentációt, a színt, a bőr, a szőr és a szivárványhártya színét a melanin nevű festékanyag adja. A melanintartalom szerint beszélünk:

1. melanizmusról, amelynél sok a festékanyag, jellemzője a fekete színárnyalat
2. flavizmusról, az előbbinél mérsékeltebb forma
3. leucizmusról, amelynél már csak a bőr és a szivárványhártya pigmentált
4. albinizmusról, erre jellemző a teljes pigment hiány. Itt már a szivárványhártya is festékmentes, amiért a szemfenék pirosan tűnik elő.

Általános vélemény ugyanis az, hogy a jól pigmentált bőr nagyobb biológiai értékű. Jobb az ilyen bőr vérellátása, könnyebb a hő leadás és a hő reguláció, valamint a bőr táplálóanyagokkal történő ellátása. Védi a bőrt a pigment, az ibolyántúli sugaraktól is. Ezért a világos bőrű kutyák érzékenyebbek a napsugárzással szemben. Kivéve a járványos és hiánybetegségeket, a jól pigmentált bőrű állat ellenállóbb különböző betegségekkel, mechanikai és kémiai behatásokkal szemben.

A pigmentáltságot a szemen, a szemhéjak szélein, az orrtükrön, az ajakszéleken, a talppárnákon és a karmokon vizsgáljuk.

A szín öröklődő tulajdonság, ezért a bírálatoknál nyomatékosan figyelembe kell venni!

Fej és fogazat

A fej az egyik legfontosabb fajtajelleg hordozó. A típus és az összbenyomás lényeges meghatározója. Egyes részeinek alakulásából következtethetünk az ivarra, vérmérsékletre, a szervezeti szilárdságra, sőt az életkorra is, ezen kívül a jó összbenyomás lényeges velejárója. Megkívánjuk, hogy a fej legyen arányos a testtömeggel.

A legtöbb kutya középhosszú fejű. Vannak ettől eltérően rövidfejű és hosszúfejű ebek. Az előbbiekhez tartozik néhány törpe fajta, az utóbbiakhoz a skót juhász, agár, stb. A túlságosan nagy, burkolt fej gorombának tűnik. Burkolt a fej akkor, ha durvacsontú, vastag, szivacsos laza bőr fedi, és tömeges a bőr alatti kötőszövet. A goromba fejhez még szúrós tekintet is párosul. Nem szeretjük, mert lomhasággal, flegmatikus vérmérséklettel párosulhat. Szukánál ilyen esetben "kanos" fejről beszélünk.

Lehet a fej nemes, amikor arányos a testtömeggel Túlságosan finom fejnél a nem túl széles agykoponyai rész, elhegyesedő, finomcsontú arcorri részbe folytatódik. Az ilyen fej nem kívánatos, mert gyenge áll és állkapocscsonttal párosul, ez pedig húsevőknél komoly probléma, ezen kívül, mint csontrendszerbeli tulajdonság, öröklődhet. Kanoknál az ilyen fejet "szukás" fejnek mondjuk.

Felülről nézve a fejet láthatjuk hasáb alakúnak, ék alakúnak, oválisnak vagy éppen kerekdednek. Ez fajtánként változó, de a standardtól való eltérés, hibának számít.

A fej bírálatánál vizsgáljuk az orrhát tulajdonságait, szőrzetet színezetet, egyes fajtáknál ahol ez kívánalom, a maszkot. Az arcorri rész fontos része az orrszivacs. Vizsgáljuk ennek nagyságát elhelyezkedését, az orrlyukak kellő tágságát és pigmentáltságát. Az osztott orrtükör legtöbb fajtánál hiba. Az ajkak akkor megfelelőek, ha feszesek, jól zártak és a színük fekete. Rajtuk hússzínű, foltok nem kívánatosak. A nagy laza ajkak bizonyos fajtáknál megengedettek. A laza kiforduló ajakszöglet ugyancsak hiba.

A koponyai részt az arcorri résszel profilból a stop köti össze. Ez a hajlás is változó fajtánként.

Az orrhát a legtöbb fajtánál egyenes. Ettől eltér a kosorr, melynél az orrvonal kis- vagy nagyfokú domborulatot képez. A csuka orrnál az orrhát homorulatát látjuk (oldalnézetből).

A fogazatról tudni kell, hogy akkor jó, ha teljes és szabályos. A koponyaforma változatossága mellett a csontos összetevők száma és a fogak száma nem változik. Az óriás fajtáknál a fogak száma éppúgy 42 mint a törpe fajtáknál!

Az alsó és felső fogsor záródását nevezzük harapásnak.

Az ideális ollós harapásnál a felső metszőfogsor ív belső-alsó egyharmada érintkezik az alsó fogsor ív külső-felső felszínének egyharmadával.
Az állkapocs enyhe túlnövekedésénél a fogak metszőfelületeiken találkoznak és harapófogószerűen záródnak. Ezt hívják harapófogó vagy tétre harapásnak.
Ha az állkapocs nagyobb mértékben nő túl az állcsonton, létrejön az előreharapás, más néven csukaharapás.
Amennyiben az állkapocs enyhén fejlett és az állcsont túlnő rajta, hátraharapás vagy ponty harapás alakul ki.

Keresztharapás: amikor az egyik oldali felső és alsó metszőfogak ollósan harapnak, a másik oldali metszőfogak előreharapást mutatnak

Ferde harapás: Az állkapocs és az állcsont nem illeszkedik megfelelően, egyenlőtlen a fogzáródás. előfordulhat, hogy az állkapocs úgy elferdül, hogy a felső szemfog az alulsó metszőfog elé kerül.

Kulissza harapás: A metszőfogak nem állnak pontosan harapófogó szerűen, hanem úgy állnak egymás mellett, hogy enyhén takarják egymást. Legtöbbször ezzel a problémával az állkapocsnál találkozunk.

Cölöpszerű harapás: Amikor az állkapocsban az alulsó fogak nem egyenlő hosszúak.

Rendezetlen harapás: Nem mindegyik metszőfog áll egyformán fog a foggal szemben, hanem egyes fogak kissé elferdülve, a függőlegestől eltérően állnak.

Előreálló metszőfogak: Mind a hat metszőfog függőlegesen és helyesen áll, de alul vagy felül a két középső metszőfog előre áll.

Nem záródó harapás: a szemfogak helytelen vagy éppen ferde állásakor a felső metszőfogsor nem takarja rendesen az alsókat, látható hézag marad a két fogsorív között.

Fülek

A füleket alakjuk, tűzésük, nagyságuk, mozgékonyságuk és érzékenységük szerint értékeljük. Van felül tűzött, középmagasan vagy jól tűzött és alul vagy oldalt tűzött fül. Lehetnek a fülek felállóak, megtörtek, lógóak, nagyok, középnagyságúak és kicsik, vastagok, húsosak és vékonyak.

A fülek alakját és tartását a fülporc határozza meg. Mozgatásukat a porcról a koponyára sugárzó izomzat végzi.

Felálló fülű fajtánál súlyos hibának minősítendő a megtört, lógó vagy a túlságosan oldalt tűzött, szétálló, ún. tehénfül. A fülek állásából és mozgékonyságából értékes következtetést vonhatunk le az intelligenciára. Az éberség jele a mozgékony fül. Ideges, heves vérmérsékletű egyedek fülei túl élénken mozognak, félénk kutyák gyakran hátracsapják fülüket. Ezek hibák. A kajla fül szintén nem elfogadott, mert kálcium hiányra utal.

Szemek

A szemek vizsgálatánál tekintettel vagyunk azok nagyságára, alakjára, helyeződésükre és színükre. Akkor mondjuk a szemeket elfogadhatónak, ha nagyságuk arányos a fejjel, az alakjuk jellemző a fajtára, helyeződésük szabályos és sötétbarna színűek.

Törpe fajtáknál aránytalanul nagy és kidülledő ökörszemeket találunk fajtajellegként. Más fajtáknál ezt hibának minősítjük. Ugyancsak hiba a mélyenülő, mandulavágású disznószem is.

A szivárványhártya színe a leghívebb tükrözője a pigmentációnak. Azt szeretjük, ha a szem sötét színű. Hiba a borostyánsárga és a kékes csókaszem. Egyes fajtáknál megengedett a világoskék szemszín. Az albínó szemnél a szemfenék pirosan tükröződik a szivárványhártya teljes festékhiánya miatt. Ritka, de igen súlyos hiba.

Figyelendő a szemhéjjak feszessége. A jó szemhéj takarja a pislogóhártya nagy részét.

A laza szemhéj hiba, gyulladások forrása. A pigmentmentes pislogóhártya egyes fajtáknál szintén hiba. ugyancsak súlyos hiba a befelé forduló (Entrópium), és a kifelé forduló szemhéj (Ektrópium).

Nyak

A nyak a tarkónál kezdődik és az első hátcsigolyáig terjed. A tarkótól megkívánjuk, hogy arányos széles és izmos legyen. A nyaknál figyeljük a hosszúságát, izmoltságát és a gerincvonallal alkotott szögét, vagyis az illesztését, irányát. Általában a nyak tengelye a törzs vízszintes tengelyével 50 fokos szöget zár be. Gyorsfutású kutyáknál, így agaraknál a hosszú nyak nemcsak megengedett, hanem kívánatos is. Más fajtáknál mind a túlságosan hosszú. Mind a túl rövid nyak kifogásolható.

A hosszú és izomszegény nyakat deszkanyaknak mondjuk, mely még keskeny és merev is, ezért csekély a mozgékonysága.

A disznónyak az előbbi ellentéte: rövid és végig feltűnően vastag.

A hattyúnyak, mely magasan illeszkedik, hosszú, a kezdeténél erősen ívelt, rajta a fej mélyen tűzött. Rendszerint hajlott gyenge háttal párosul.

A szarvas nyak, amelynek tengelye csaknem merőleges a test vízszintes tengelyére. Mindkét nyakél enyhén S alakú, a nyakon a fej csaknem vízszintes tengellyel illeszkedik.

(deszkanyak, disznónyak, hattyúnyak és szarvas nyak)

Törzs, hát és ágyék

A törzs bírálatát a hátvonallal kezdjük. A hát legkiemelkedőbb része a mar. Vizsgálatánál nézzük az izmoltságát, teltségét, magasságát, hosszúságát. Ha a mar magas, de rövid, púposnak mondjuk, a magas de izomszegény az éles mar. Süppedt marnál a gerincél a két lapockaporc közé süppedt. Valamennyi hibás testalakulás, mert azon kívül, hogy rontja az összbenyomást, laza izmoltságra is vall. A süppedt mar főleg fiatal állatokon gyakori.

Szabályos felsővonal

A hát adja a kutya felső kontúrját. A hát legyen telt, széles, izmos, feszes.

Vonalát tekintve vizsgálhatjuk együtt a hát-, ágyék keresztvonalat, de hosszúság szempontjából jó, ha az egyes részeket külön vesszük, mert gyakran előfordul, hogy megfelelő hosszúságú hát után rövid vagy éppen túl hosszú ágyéki rész következik, ami természetesen hiba, mert mozgáshibának lehet az eredője.

Az ágyék a háthoz sorolandó. Jó akkor, ha széles, mértékelten hosszú és jól izmolt, valamint természetszerűleg a hátvonalat követően egyenes vagy enyhén felfelé húzódó. Oldalnézetből hasonló hibás alakulásokat észlelhetünk rajta, mint a hátnál. Megemlítjük a kígyóágyékot, mely igen hosszú, keskeny és izomszegény, így szintén súlyos hibának számít.

Far és farok

A far a medencecsonton, a keresztcsonton és az első farok csigolyákon terül el. Jó a far alakulása, ha a farbúbtól enyhe lejtéssel húzódik a farok tő és az ülőgumók felé, arányosan hosszú és ennek megfelelően széles, kellő izmoltságú és - felülről nézve - az ülőgumók felé finoman elkeskenyedik. szukáknál a far szélesebb. Leggyakoribb rendellenes faralakulás a csapott far.

A farok fajtajelleg hordozó. Fajtánként változik alakja, formája, szőrözöttsége, valamint hordása, mozgás közben és álláskor.

(Lehet magasan (1.), középmagasan (2.), és mélyen tűzött (3.). Gyakran enyhe ívbe, máskor gyűrűbe kunkorodik (4.).)

Mozgás közben hordása megváltozhat, a csánkok közül előemelkedve a hátvonal alatt, enyhébben a hátvonal fölött hordott vagy a hát fölé kunkorodó lehet.

Az angol farok általános küllemtan szerint nem ér a csánkig. Az uszály-farok majdnem a földig ér.

A patkány-farok ha kopasz vagy erősen szőrhiányos. Hátulról vizsgálva mozgás közben a hát középvonalában van a tengelye. Ha ettől jobbra vagy balra eltér, indexel a jelzett oldalra.

A farkatlanul született ebek, torzulások.

A FAR ALAKULÁSÁRÓL

Az ágyékcsigolyákhoz kapcsolódó keresztcsont és medencecsontok együttesen alkotják a far alapját. Az ágyék tengelyének és a keresztcsonton át húzott hossztengelynek az együttesen bezárt szöge jelentős mozgást befolyásoló tényező. A különböző faralakulások, a fajtajellegnek megfelelően változhatnak. A far csapottsága a hátulsó végtag elhelyezkedését befolyásolja. Az ülőgumón át vezetett tengely és a végtagok viszonya jól látható.

Jó far	Enyhén csapott far	Erősen csapott far

A csípőszögletből a talajra húzott merőleges érinti a térdkalácsot, az ülőgumóról a talajra bocsátott merőleges pedig, egyenesen a hátulsó végtag mancsának a közepén halad át.

Mellkas

A mellkas foglalja magába a tüdőt és a szívet, a légzés a vérkeringés legfontosabb szerveit. Minthogy az izmok és szervek munkaképessége az oxigénnel való ellátottságtól függ - ezt pedig a tüdő és a szív végzi - fontos, hogy ezek a szervek megfelelő nagyságúak legyenek, vagyis legyen hely a kifejlődésükhöz. Ebből következik, hogy a mellkas alakulása akkor értékes, ha az mély, széles, megfelelően dongás és hosszú.

A mellkas bejáratát a szügy alkotja.

1. Az átlagos szügy a mellkas kellő dongássága mellett közepesen széles, jól izmolt, a lapockák és a könyökök a mellkasfalhoz záródnak.

2. Dongás mellkas esetén a lapocka ferde szögben fekszik fel a bordákra és a felkarok sem záródnak a mellkasfalhoz. A könyökök elállnak. Kialakul az ún. oroszlánszügy. Feszes izomzat esetén rövid végtagoknál ehhez talajon tág állás párosul.

3. ha a bordázat íve enyhe és a mellkas mély, a lapockák jól felfekszenek a mellkasfalra, de a vállbúbok távolsága kevés, keskeny szügy jön létre.

1	2	3

Előmellről beszélünk akkor, ha a mellcsont a vállburok síkja elé nyomul és a szügyizmok a vállbúbok elé domborodnak. Egyes fajtáknál ez a testalakulás kifejezetten jó, másoknál hiba, mert durvaság jele lehet.

A has

A has alakulása fajták és típusok szerint változó. Akkor ideális a has, ha megfelelő helyet biztosít a benne helyet foglaló zsigeri szerveknek és nem akadályozza a mozgást.

Alakját oldalnézetből a szegycsontról és a bordaívek alsó részéről eredő és a medence száraihoz tapadó hasizmok határozzák meg. Ezek alsó kontúrja adja a hasvonalat. A mellkas alsó szélével közösen alkotják az alsóvonalat.

A has tájékhoz tartozik a horpasz is, melynek teltségére vagyunk tekintettel, mert az ágyék kialakításában játszik szerepet.

Az elülső végtagok bírálatát a lapockatájékkal kezdjük, melynek alapját a hasonló nevű csont és ennek porca adja. Az ideális lapocka széles, jól izmolt, felfekszik a mellkasfalra és kellően mozgékony. Hibás lapockaalakulások: laza lapocka fiatal állatoknál gyakori, ha kisfokú, elnézhető. Lényege, hogy a vállak között a törzs lesüllyed. Általában süppedt mart idéz elő, ezért az egyik tulajdonságot a másikkal együtt vizsgáljuk. A kötött lapocka a rövid és nem kellő izmoltság miatt csekély kilengésű, kevésbé mozgékony. A mozgást zavarja, mert következtében a járás tipegővé válik, a lépés pedig rövidebb lesz. A kopár lapocka izomszegény, a vállöv túl szabaddá válik, a könyökök elemelkednek mozgás közben Ellentéte a terhelt lapocka, melynél túl fejlett izomzat és igen bőséges bőr alatti kötőszövet, valamint megszaporodott zsírszövet található.

A lapocka hibái mindig mozgáshibát eredményeznek!

Végtagok

A felkar vizsgálatát oldalról és elölről végezzük. Nézzük a hosszát, izmoltságát, a vízszintessel bezárt szögét és a test hosszanti síkjához való viszonyát. A tértölelő lépések biztosítása érdekében azt szeretjük, ha a felkar hosszú és kellőképpen izmolt. A rövid felkar igen súlyos hiba.

Normál vállszögelésnél a felkarcsont hossza, megegyezik a lapocka hosszával.	Túlszögelt váll esetén, a felkarcsont hosszú, íve kifejezett	Meredek váll esetén, rövid lapocka, csaknem egyenes felkarcsont

Jól izmolt elülső végtagok mellett, a hosszú lapocka és a rövid felkarcsont a terriereknél kívánatos. Az ilyen végtagcsontokkal rendelkező kutyák mozgása rövid lépéshossz mellett, nagy energiájú pattogó dinamikus mozgást eredményez.

A versenyvágtára kitenyésztett agarakra jellemző, a hosszú lapocka, hosszú felkarcsont, és a minél nagyobb lépéshossz érdekében, a hosszú lábszárak.

Ezek eredménye a nagy, telt, de rendkívül laza izomzat mellett az a mozgásforma, melyet versenyvágtának hívnak. Természetesen számtalan adottság mellett. (erős enyhén ívelt hát és ágyék, hosszú izomzattal telt far, extrém módon izmolt hosszú csontozatú hátulsó végtagok).

Jó vállszögelésnél a lapocka és a felkar tengelye, valamint a lapockacsúcstól a könyökhöz húzott egyenes, egyenlőszárú derékszögű háromszöget alkot, melynek csúcsa a vállizület. A lapocka forgástengelyén át, bocsátott merőleges felezi a mellső mancsot.

Az alkar a tulajdonképpeni szabad végtag alsó része. Ettől megkívánjuk, hogy legyen erős csontú, arányosan hosszú és megfelelő állású. Akkor elegendő a hosszúsága, ha a végtag hosszúságának mintegy 2/3 része.

A jó lábtő száraz, inas és feszes. A csontok körül az inak között kevés legyen a kötőszövet. Kívánatos, hogy a lábtő a megterhelés alatt feszes legyen. A laza lábtő megterheléskor inog.

A lábközéptől megkívánjuk, hogy száraz, terjedelmes legyen, acélos inak vegyenek részt az alkotásában. Ne legyen túl hosszú, mert ez esetben bizonytalan az alátámasztás.

A mancsok legyenek boltozatosak, ún. macskaszerűek, és jól zártak. A túlságosan hosszú ujjak okozta laza nyúlmancs súlyos hiba.

A karmok akkor megfelelőek, ha palaszürkék. A viaszsárga karom pigment hiány jele, hibának számít.

A talppárnákat is vizsgálni kell, ezek jól pigmentáltak, feketék, vagy szürkék és tömötten rugalmasak legyenek.

A hátulsó végtagok bírálatát a törzzsel összefüggő testrésszel, a combtájékkal kezdjük. A comb alakulása akkor jó, ha elég hosszú és jól izmolt. A medence - combcsonti izület alkotta szög, minél kisebb, annál jobb, ugyanezt kívánjuk meg a hátulsó lábszártól is. A nyúlcomb hátulról nézve lapos, a nyurgacomb pedig feltűnően izomszegény. A békacombnál a lábszár alsó része hirtelen elkeskenyedik, az Achilles-ín egészen magasan indul.

A csánk megítélésénél hasonló szempontokat veszünk figyelembe, mint a lábtőnél.

A hátulsó végtag többi részét az elülső végtag azonos részeihez hasonlóan bíráljuk.

Elülső végtagállások

Az elülső végtag akkor tekinthető szabályos állásúnak, elölről nézve, ha a lapocka csúcsán, a vállizület tengelyén és a csuklóízület közepén át olyan egyenes húzható, amely egybeesik a lábszár tengelyével, és a mancsot a harmadik és negyedik ujj között felezi. A két végtag tengelyének egymással párhuzamos egyenest kell alkotni. Oldalról nézve a könyökizület közepéről a sík talajra bocsátott merőleges a végtagok középvonalában halad a lábtőig, a lábközép pedig a talajjal általában 70-80 °-os szöget zár be (ez fajtánként eltérő lehet). Ha szabályos végtagállású kutyabírálatát végezzük szemből, akkor ügetés közben a végtagok tengelye - a talajra mutató csúccsal - hegyes szöget zár be.

HIBÁS ELÜLSŐ VÉGTAGÁLLÁSOK

Talajon tág állás
A végtagok kifelé tartanak és tengelyeik egymástól túlságosan távol érintik a talajt. Ez lehetséges egyenes lábszárcsontok mellett, valamint enyhén kifelé görbülő lábszárcsontok mellett. Ezzel a hibával rendelkező kutya mozgás közben szemből szemlélve láttatja, hogy végtagjainak tengelye nem hegyes szöget zárnak be és a mancsok egymástól távol érintik a talajt.

Szűk állás
Az előbbi ellentéteként azt testesíti meg, hogy a talajt érintő mancsok egymáshoz a kívánatosnál közelebb helyezkednek el. Ennek is kétféle oka lehet:

1. egyenes végtagok mellett, kifordult könyöknél jön létre,
2. jól záródó könyökök mellett enyhén görbe lábszárak okaként alakul ki.

A végtagok tengelyei mozgáskor az ábrán látható módon, a talaj fölött keresztezik egymást. Ekkor a könyökök nyitottsága még jobban látható.

Franciás állás Ha az elülső végtag tengelye a könyöktől, a lábtőtől vagy a mancsoktól kifelé fordul.	Hegyfaltipró állás A lábtő, a lábközép, és a mancsok befelé fordulnak, a kutya mancsainak külső élén áll.

O - állásról akkor beszélünk, ha az alkar-tengely kifelé, a lábközép tengelye pedig befelé irányul.

X - állás: ha az alkar befelé, lábközép pedig kifelé tart mindkét elülső végtagon.

Hátulsó végtagállások

Akkor szabályosak, ha tengelyei egymással párhuzamos egyeneseket alkotnak. Az ülőgumótól a combcsont tengelyében a sarokgumón át a lábszár és lábközép tengelyében húzódó merőleges egyenesek a két végtagon egymással párhuzamosan helyezkednek el. Ha a szabályos végtagállású kutyát mozgás közben hátulról szemléljük, a jó végtagtengelyek ügetéskor egymással a talajra mutató csúcsú hegyesszöget zárnak be.

HIBÁS HÁTULSÓ VÉGTAGÁLLÁSOK

Tehén vagy gacsos állás
A térdek kifelé fordulnak, a sarkak közelítenek egymáshoz, a lábközép és a mancsok kifelé forduló tengellyel helyezkednek el egymás mellett. A sarkak távolsága egymás között az ideálisnál kevesebb.

Mozgás közben a sarkak csaknem koptatják egymást a gyakori ütődésektől, a végtagvezetés kaszáló, a nyomok egymástól távol helyezkednek el.

A hordó, ill. dongás állás
A combcsont és a lábszárcsontok enyhe ívben meggörbültek, és ívük a test középvonalától kifelé hajlik. A lábtő és lábközép tengelye enyhén befelé tart.

	Mozgás közben ebből az álláshibából két egymástól különböző mozgáshiba adódhat:   A. ha a csánkok puhák, az izületek lazák, a hátulsó végtagok alátámasztása közben a sarok inog és kifelé fordul. B. ha a csánk kellően feszes, a kutyaenyhe terpeszben vezeti hátulsó végtagjait és a végtagok tengelye egymással párhuzamosan halad, a mancsok nyomai egymástól távol helyezkednek el.
A		B

Kardállás esetén a lábszárcsontok és a lábközépcsontok tengelye által bezárt szög 135 °-nál kisebb.

Karó állásnál a lábszárcsontok és a lábközépcsontok tengelye által bezárt szög 160 °-nál nagyobb.

A hátulsó végtagok újai között gyakran előfordul egy járulékos is, melyet farkaskörömnek nevezünk. Egyes fajtáknál születés után eltávolítják, másoknál fajtajelleg a megléte.

(a farkasköröm)

Nemi szervek

Épek és működő képesek legyenek. A kanok mindkét heréje legyen a herezacskóba. Ezt mindenkor gondosan ki kell tapintani. Ha az egyik vagy másik heréje hiányzik, vagy nem ereszkedett le, hanem a lágyékcsatornában maradt (rejtett heréjűség, kriptorchizmus), az állatot a tenyésztésből ki kell zárni. A hímvessző fejlettsége és elhelyezkedése ugyancsak ellenőrizendő.

A szukánál ellenőrizzük a péra nagyságát és elhelyezkedését, vizsgáljuk, hogy folyástól mentes-e, esetleg a szuka nem tüzel-e, hiszen ez esetben a kiállítási bírálatból ki kell zárni. A gyakran előforduló hüvely-előesés, azaz amikor a hüvely a péra nyílásán át előtüremkedik - ugyancsak kizáró ok.