Először is kössük ki, hogy ezt "hivatalosan" nem edzéstervnek, hanem ringdresszúrának hívják. ;)

Tehát, ha sikerült egy szép küllemű kutyát beszerezned a kiválasztott fajta jeles képviselőjétől, legfőképpen rajtad múlik, hogy helyes felkészítéssel a kutya milyen sikerrel szerepel a kutyakiállításon. A kutya kiállításra való felkészítése következetes, rendszeres foglalkozást igényel mind a megfelelő ringdresszúra, mind pedig a szőrfelkészítés tekintetében. A küllembíró a fajtastandard alapján elbírálja a kutyát, ellenőrzi a fogazatot, kanoknál a heréket.

Egyes szőrtípusú kutyák kiállítási felkészítése egyszerű, otthon is elvégezhető. Ilyen rövid szőrű fajták például a boxer és a dobermann is. Fürdesd meg őket, magas fényt adó, rövid szőrre kifejlesztett samponnal. Szárítás után szőrfénnyel még csillogóbbá teheted a szőrt. Hosszú szőrű fajták esetében szét kell választani a napi kondicionálást a kiállítási szőrfelkészítéstől. Itt a cél a jó tartású, telt szőrzet elérése. Nélkülözhetetlen a megfelelő ápolási eszközök kiválasztása, ami szőrtípusonként változó. A szőrzet felkészítése kellemes időtöltés a kutya számára is, ha kíméletesen végzed, és már a kezdetektől hozzászoktatod az ebet. Bizonyos fajták szőrét a standardban meghatározott fazon szerint nyírni (pl. uszkár) vagy trimmelni (pl. schnauzer) kell. Az érett, elhalt szőrszálakat időszakonként el kell távolítani, amely folyamatot trimmelésnek nevezünk. Az adott fajta kiállítási felkészítését magas fokon végző kutyakozmetikus szaktudását vegyük igénybe, legalábbis a kezdetekben.

Mivel szinte lehetetlen egy kutyát úgy értékelni, hogy az nem áll a fajtára jellemző pozícióban, fontos, hogy kiállításra szánt kölyökkutyánknak ezt megtanítsuk. A kölyök bizonyára hozzászokott már a kutyaóvodában ahhoz, hogy asztalon állva végtagjait kézzel a kívánt helyre igazítsa. A gyakorlás legyen rövid és játékos, nehogy a kicsi ráunjon idejekorán. A nagyobb fajtákat is jobb az elején asztalon beállítani, s nagyon hasznos ha egy tükör előtt tudsz gyakorolni. Óvatosan emeld fel a kiskutyát az asztalra. Ha gyakoroltál vele korábban az asztalon, nem valószínű, hogy félni fog, ha mégis akkor először csak ültesd le, simogasd és adj neki egy jutalomfalatot. Ha nem zavarja a magasság elkezdheted a beállítását.

A mellső lábakat úgy igazítsd be, hogy a kutya felkarját fogd át, emeld meg és igazítsd egymás után mindkét lábat párhuzamosan az asztal széléhez, így előre nem tud ellépni. Ha a kutya lábát a mancsánál vagy az alkarjánál fogva próbáljuk a helyére tenni, leginkább el fogja húzni és még rosszabbul fog állni, mintha semmit nem csináltunk volna. Miután a mellső lábakat helyükre igazítottuk, állítsuk be a hátsó lábakat. A csüdnél fogjuk meg a lábat és mozgassuk a kívánt pozícióba.

Amikor beállítottuk, mutassuk meg neki a jutalomfalatot, vagy játékot. Tartsuk alacsonyan, kb szemmagasságban a jutalomfalatot, hogy szép ívben tartsa a nyakát. Ha ellép a kívánt pozícióból, javítsuk ki vagy akár kezdjük az egészet elölről, állítsuk be újra. Mindig dicsérjük meg és adjunk neki egy kis falatot.

Ahogy nő a kutyánk elkezdhetünk a földön gyakorolni vele. Akár póráz nélkül is dolgozhatunk. Ha jutalomfalatot használunk, mutassuk meg neki. Valószínűleg ránk fog ugrani. Szóljunk rá és ha szükséges emeljük fel a térdünket. Amikor mind a négy lábával áll a földön, dicsérjük meg és adhatunk neki egy kis falatot is. Ha jó felépítésű, korrekt szögellésű kutyánk van, nagy valószínűséggel magától is a fajtára jellemző pozícióban fog megállni, hiszen ez a legkényelmesebb neki. Ez nem jelenti azt, hogy ne kelljen olykor igazítani az egyik vagy másik láb állását. Ha helyre tettük a lábát, dicsérjük meg a kutyát, egyenesedjünk föl és mutassuk neki, majd kis idő múlva adjuk is oda a jutalomfalatot. A gyakorlás során egyre hosszabb és hosszabb idő teljen el a falat felmutatása és odaadása közt.

A kiállításon a bírálatok legkritikusabb része a  kutyák mozgásának értékelése. Három oldalról figyeli meg a bíró a kutya mozgását: oldalról, szemből és hátulról. Oldalról nézve megállapítja, hogy mennyire harmonikusan, hatékonyan, térölelően, milyen lépéshosszal és ritmusban mozog a kutya. Hátulról és elölről megfigyelhető a mozgás kiegyensúlyozottsága, a vonalon járás és fény derülhet olyan hibákra amelyek oldalról nem láthatóak (pl. kiforduló csánk, könyök, ingadozó, oldalazó járás stb.) Amikor a kutya mozgásáról formál véleményt a bíró, fontos, hogy a kutya úgy mozogjon pórázon, hogy forduláskor se törjön meg a mozgás üteme. Mindvégig szoros kontaktusban legyen a felvezetővel, már az örömmel és természetesen mozgó kutya is félsiker.

Mielőtt a mozgásban történő bemutatást elkezdenénk gyakorolni kiskutyánkkal, először is mindketten meg kell barátkoznunk a póráz használatával. Minden egyes mozdulat amit a pórázzal teszünk, egy üzenetet küld a kutyánk felé és ugye semmi pénzért sem szeretnénk őt összezavarni egy rossz mozdulattal? A póráz leginkább a bal kezünkben lesz gyakorlás közben. Ha hosszúnak bizonyul, gyűjtsük a kezünkbe a felesleget, ne hagyjuk, hogy lógjon a vége. Amikor szükséges kiengedjük a kezünkből az összehajtott részt, majd ha kell, újra rövidebbre vesszük.

Futás közben ne mutogassuk neki a jutalomfalatot, mert akkor fel fog nézni, s emiatt a nyak durva illeszkedést mutat a törzshöz és esetleg a mellső lábakkal is a kívánatosnál magasabb, akciós lépéseket végez. Használjunk egy vezényszót mikor futni kezdünk, bármilyen szó lehet, de mindig ugyanezt a szót használjuk. Mikor megállunk a kutyával ellenőrizzük a lábak állását, ha szükséges igazítsuk meg, és mutassuk meg neki a jutalomfalatot. Emlékezzünk rá, hogy nem szabad túl magasra tartanunk a kezünkben a jutalomfalatot. Dicsérjük meg ha jól dolgozott, de ne szidjuk le és ne idegeskedjünk ha nem ment jól. Kutyánkban is lehetnek rossz napjai. Legyünk türelmesek és következetesek.

Legjobb, ha egy gyakorlott, idősebb kutyával próbálkozunk először. Tartsuk a pórázt tartó kezünket csípőmagasságban és fussunk a kutyával körbe, mintha egy képzeletbeli ringben lennénk. Fél szemünk mindig a kutyán legyen, de arra is figyeljünk, hogy merre megyünk. A körbefutás után fussunk egy képzeletbeli  vonalon oda és vissza. Nézzük ki magunknak a vonal végét és fussunk egyenesen felé. Visszafelé futva is jól nézzük meg a vonal másik végét (itt áll a képzeletbeli bíró) és ismét egy egyenes vonalon fussunk felé. Erre nagyon figyeljünk, mert értékelhetetlen a mozgás ha nem pontosan a bíró irányába futunk a kutyával. Mivel bal oldalunkon tartjuk a kutyát, a körbefutás mindig az óramutató járásával ellenkező irányba történik. Sokszor azt látjuk, hogy kiállítási csarnokokban csíkokban szőnyeget fektetnek le a ringben. Ez a kutyáknak van, hogy ne csúszkáljanak a padlón.

A fenti módszert alkalmazva hamar eredményesek lehetünk, viszont vigyáznunk kell, hogy ne kövessünk el hibákat, mert azzal el vehetjük a kutya kedvét a póráztól. Soha ne vonszoljuk a kutyát a póráznál fogva, de ne is csalogassuk jutalomfalattal. Ha vonszoljuk akkor csak megutálja a pórázt, a csalogatás pedig csak hellyel-közzel működik majd. A kicsinek magának kell eldöntenie, hogy elindul a pórázon és ha megdicsérjük érte akkor ez egy kellemes élmény lesz számára, és máskor is szívesen sétál majd pórázon. A pórázhoz szoktatáshoz mindig fix pórázt használjunk.

A kutyának laza pórázon, épp előttünk egy kicsivel, fejét nem lógatva, nem szimatolva, farkát kiemelve kell futnia. Ne tartsuk a pórázt feszesen azért, hogy megakadályozzuk a szimatolásban, inkább egy-egy rövid, apró rántást alkalmazzunk és szóljunk rá: NEM! Nem szabad a pórázt erősen megrántanunk, ez elveheti a kedvét a gyakorlástól. A gyakorlat végén dicsérjük meg a kutyát és adhatunk neki jutalomfalatot is. Ha a gyakorlás kellemes élmény számára, ez megmutatkozik majd a ringbeli szereplésében is.

Mit ne tegyünk?

• Ne gyakoroljunk addig a kutyánkkal, amíg mi magunk sem tudjuk, hogy mit is kell csinálnunk.
• Ne gyakoroljunk kifáradásig és unalomig.
• Inkább hagyjuk ki a tréninget, ha fáradtak vagy idegesek vagyunk
• Ne futtassuk a kutyát jutalomfalattal a kezünkben. Erre való a zseb!
• Ne kapkodjunk a beállítással. Nyugodt mozdulatokkal állítsuk be a kutyát.
• Ne birizgáljuk, idegesítsük a kutyát.
• Ne igazgassuk a kutya lábát, ha az amúgy is megfelelő pozícióban van.
• Az egésznek csak akkor van értelme, ha élvezzük a kutyánkkal való foglalkozást, gyakorlást. Ha mi magunk nem leljük benne örömünket, biztos, hogy kutyánk sem érzi majd jól magát.